terça-feira, 6 de julho de 2010

Prisma


CD – Stasisfield - SF4001, USA 2003

Portuguese violinist, composer, and Creative Sources Recordings label head Ernesto Rodrigues begins our fourth year with a set of acoustic improvised music recorded in Lisbon, Portugal. Recorded by a trio consisting of Rodrigues on violin and viola, Michael Thieke on clarinet and alto clarinet, and Guilherme Rodrigues on cello and pocket trumpet, the three tracks in Prisma move from sparsely claustrophobic twittering percussive noises to hi-frequency drones and expansive breathing exercises to deceptively simple plucked strings and bowed notes. Along the way, the structure of the tracks' musical events becomes denser, yet the sounds break free of their original condensed field to paint a broad acoustic landscape. A challenging, compelling set of music.
John Kannenberg







1. A – 04’45’’
2. B – 05’45’’
3. C – 06’58’’

Ernesto Rodrigues – Violin, Viola
Michael Thieke – Clarinet, Alto Clarinet
Guilherme Rodrigues – Cello, Pocket Trumpet


Recorded in March 2004, Lisbon
Cover design John Kannenberg

https://ernestorodrigues.bandcamp.com/album/prisma


Reviews
A portugál Ernesto Rodrigues és közeli zenésztársai Prisma címö kislemezével nyitotta negyedik évét a Stasisfield nevezetö mp3 netlabel, melynek honlapjáról díjtalanul tölthetö le néhány egészen kiváló - és néhány egészen rossz -, lényegében kísérleti indíttatású felvétel-sorozat. Bár a mini album Ernesto Rodrigues neve alatt jött ki, valójában egy családi vállalkozásról van szó, hiszen az idösebb Rodrigues (hegedö, mélyhegedö) mellett fia, Guilherme Rodrigues (cselló, zsebtrombita), valamint a család barátja, a német Michael Thieke (klarinét, alt klarinét) is játszik a lemezen. Ennek a felállásnak Carlos Santos-szal kibövített változata nem régen jelentetett meg egy Kreis címö albumot a Creative Sources mini-labelnél, amiröl - ha minden igaz - hamarosan az Improv.hu oldalán is lehet majd olvasni...
A trióformáció lemezén akusztikus improvizált zene hallható, ami 2004 március 29-én került rögzítésre a lisszaboni Tcha Tcha Tcha Stúdióban. A Prisma két jól elkülöníthetö hangkeltési metódussal dolgozik: az egyik a preparált húros hangszereken való szöszmötölés, nyeszetelés, a másik pedig az extrém módon bemikrofonozott fúvósok orkán-szerö "suhogtatása". A hegedök, valamint a cselló jól hallhatóan idegen, oda nem illö tárgyakkal van feldíszítve, ezek neszezése és csörömpölése - nagy hangerön hallgatva a kislemezt - tökéletesen kihallható; ezeket az apró, másodpercekig fel-fellvillanó hangocskákat a húros hangszerek vonóval való elnyújtott megszólaltatása, illetve a fúvos hangszerek hosszan kitartott éles sivítása, vagy éppen érdes zúgása ellenpontozza. Bár nyílvánvalóan a (szó szerinti) öntörvényö szabadzene tökéletes mintapéldájával van dolgunk - és mint ilyen, kevés fogást enged arra, hogy bele lehessen kötni -, a három improvizáció mégis mintha csupán egy-egy befejezetlen, végig nem vitt próbálkozás, ám továbbgondolásra kétségtelenül érdemes kezdeményezés lenne. A három rövid felvétel semmiféle ívet nem épít, de egy-egy számon belül sincs "valahonnan-valahová", a 18 perces kislemez mindössze slendrián módon elpotyogtatott és céltalanul kószáló hangokat mutat, amik összességükben lehetnének akár lehengerlöek is, de erröl sajnos most itt nincs szó, hiszen a Prisma számomra nem több, mint egy elözetes koncepció és kigondoltság nélküli stílusgyakorlat.
Érdekes és kellemes kislemez a Prisma, de sajnálatosan nem sokkal több ennél. Felemás produkció.
Dusted Hoffman (Improv.hu)

Sem comentários:

Enviar um comentário